part1
A legjobb barátját mindenki különlegesnek tartja valamiért. Számunkra ők különbek, sokkal jobbak mint más barátok. Mindenki máshogy írja le számára mi a legjobb barát fogalma. Az én legjobb barátomat egy szóval tudnám körbeírni. Mégpedig e képzeletbeli fogalommal. Lehet kicsit gyerekesnek tűnök, de ha azt vesszük még csak most leszek 10 éves. Pont ma. Ma van a születésnapom. A nap amire minden gyerek vár, hogy ajándékot kapjon. Történetesen tél van ... december .... Karácsony lesz nemsokára. Így ez a nap nekem még izgalmasabb mint a többieknek.
-Su Ra siess már!!!- sürgetett meg anya. Myungsooval kicsit lemaradtunk. Épp azon gondolkoztunk, amíg oda nem érünk abba az étterembe, ahova mindig megyünk ünnepelni, milyen játékkal üssük el az
-Szerintem játszunk szóláncot- jött egy fantasztikus ötlete kis barátomnak.
-Ez valóban jó ötlet- nevettem el magam
-Akkor kezdjél te- bökött oldalba.
-Mondjuk legyen a .....
-Su Ra szedd már a lábadat- szakította félbe mondandómat anya.
-Jól van sietek-azzal megragadtam barátom kezét és rohantam anya után, hogy utolérjem őt.
-Már megint a kitalált barátocskáddal beszéltél???
-Igen- sütöttem le a fejem bűnbánóan.
-Kicsim mikor fogsz már végre felőni??? Nem lehet örökké kitalált barátod.
-Ő igen is jó barátom!! Sokkal, de sokkal jobb, megbízhatóbb, mint egy normál barát- üvöltöttem rá anyára, mivel nem szeretem ha emiatt piszkál. Törődjön a saját gondjaival. Amíg anyával Myungsoon
-Héh -böktem meg Myungsoot- nekem is ilyen ruhám lesz majd ha megházasodok- erre elnevette magát- Most meg mi az??- néztem rá értetlenül
-Csak az még nem lesz kicsivel odébb????
-De .... de én ezt akarom majd- vágtam komoly arcot
-Mindegy. Nem számít mert tutu csodás leszel benne és az a lényeg- elmosolyodtam. Imádom mikor így bíztat. Hiába .. ő a legeslegjobb barát, akit ellehet képzelni.
-Édesem mit szeretnél majd enni?? - szólt oda anya hidegen és sietősen ezzel ügyesen lerombolva mesés gondolataimat.
-Ömmm ....ezt kérem- böktem rá az étlapra.
-nem csalódtam benned- nevettte el magát Myungsoo.
-Most mi az??? Nincs olyan gyerek aki ne szeretné a spagettit- böktem oldalba nevetve. Hamar kihozták így nem kellett sokat várni vele. Hozzá is fogtam a tésztának. nagyon jól nézett ki. Pont annyi saj volt rajta amennyivel szeretem.
-Kicsim most el kell mennem mindjárt itt vagyok. Addig ne csinálj semmi hülyeséget értettem??- nézett rám komolyan anyu
-Igen értettem- mondtam kedvetlenül és ettem tovább. Pár perc múlva tényleg visszajött anyu, de még nem fejeztem be az étkezést.
-Kicsim ezt te már nem akarod megenni .... most megyünk tovább-de én még éhes vagyok ... és ki ne akarná ezt megenni??? Anya ellőre sietett.
-Myungoo!! Emlékszel mikor kiskoromban azt hitten, ha eltakarom a kezemmel a fejem, akkor senki se lát??? Bár úgy lenne- sóhajtottam egy nagyot, majd megindultam anya felé. .
-Most hova fogunk menni???- érdeklődtem anyától
-Mint inden szülinapodkor ékszerboltba- válaszolt anya ezen a napon először kedvesen hozzám. Nem sokat kellett menni és megérkeztünk abba az ékszerboltba, ahova minden évben eljárunk nekem ajándékot venni. Én mint mindig a gyűrűket rohamoztam meg Myungsooval.
-Ohh de szép azt nézd!!! -mutattam rá egy gyűrűre.
-Szeretnéd fölpróbálni???- szólt oda kedvesen egy eladó, mire csak bólogattam.
-Ismétlem ... ohh de gyönyörű- agyon tetszett legszívesebben le se vetettem volna a kezemről hanem egy ragasztóval ráragasztottam volna, hogy örökké rajtam maradjon.
-Lehetne ez az esküvői gyűrűd!!4- biztatott Myungsoo.
-Nem .... az esküvőn gyémánt gyűrűt kell kapnom. Ez szabály.
-De miért?? Néhány szabályt meg kell szegni....kell valami .... valami, ami tudatja másokkal, hogy te más vagy. Te sokkal okosabb szebb és jobb vagy mint mások. Te egyedi vagy.
-A sárga gyémánt az nagyon egyedi-mosolyodott el most már az eladó is
-Tökéletes!! Nem is vehetnél mást az esküvődre- erre már csak nevetni tudtam . Ő mindig úgy megnevettet. Mosolyt csal az életembe. Nélküle nem s tudom, hogy lehetnék teljesen önmagam. Vele vagyok kerek egész.
-Becsomagolhatom???-szakította félbe gondolatmenetemet az eladó.
-Nem ... sajnos nem- nyújtottam neki vissza a gyűrűt. Miután az eladó elvette tőlem ránéztem az órára-Myungsoo!!! Mindjárt 5 óra!!! Mindjárt megszületek- lettem nagyon izgatott
-indjárt 5 óra és megszületsz- váltott csalódottra- amikor bekövetkezik nekem el kell, hogy menjek. Mivel 10 éves leszel így már nagy gyerek leszel, és a nagy gyerekeknek nincs szükségük képzeletbeli batárokra.
-HOGY MIVAN???? MYUNGSOO EZT TE MIÉRT NEM MONDTAD IDÁIG????
-Akartam, csak ....
-Csak??
-Csak nem találtam meg a legmegfelelőbb alkalmat rá- szegzte le fejét és a padlót fixírozta.
-NEM!!! ÉN EZT NEM ENGEDEM!!! NEM AKAROM!!!! Nem te mondta, hogy néhány szabályt meg kell szegni???- omlottam karjaiba kétségbeesetten. Szerettem volna még utoljára érezni lágyságát, kedvességét.
-Su Ra .... ez olyan szabály amit nem lehet megszegni.....kérlek bocsáss meg- azzal megindult a lift felé.
-Myungsoo ne menj!!!!- erre ő csak megfordult. Belépett a liftbe és csak egy fájdalmas pillantást vetett rám. Lefagytam. Nem tudtam megmozdítani a lábam pedig legszívesebben utána futottam volna.
-Nem .... nem és nem!!! Én sose foglak elfelejteni.Te vagy a világ legjobb barátja és nem akarlak elfelejteni!!!!- elkezdtem könnyezni. A lift ajtó elkezdett lassan sukódni. Fájdalmasan lassan. Közben meg a könnyeimmel sem bírtam. ' Su Ra!!! El kell felejtened!!.... Kérlek...' Miért??? Miért kell elmenned??? Miért kell elfelejtenem téged??? És ha nem akarlak???? Te voltál nekem a mindenem.... végre megtudtam mozdítani végtagjaimat. Első megmozdulásomból rögtön a lifthez ugrottam-NYISSÁK KI!!!! GYORSAN!!!!- kezdtem el dörömbölni a lift ajtaját és sikítoztam.
-Kicsim!!! Kicsim!!! Mi a baj??-rohant oda anya hozzám.
-Myungsoo.....-szipogtam- elment...itt hagyott és soha többé nem jön vissza- fakadtam ki még jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése