Part 2
-20 évvel később-
-brrrrrr- rázott ki mesés álmaimból az ébresztő. Nem akartam
kinyitni a szemem, így csak tapogatva próbáltam megtalálni az órát. Mikor
sikeresen kikapcsoltam, kinyitottam a szemem. Tél volt igaz, de gyönyörűen
sütött a nap. Imádom mikor a napfény átjárja a házat és megvilágítja a
bútorokat. Annyira szép. Hűvös volt így felkaptam magamra a köntösöm és
megindultam a nappaliba. Valaki hívott. Anya volt az.
-Haló!
-Szia! Kerestél- nem volt kedvem vele beszélni, mert tudtam
miért keresett.
-Na akkor térjünk a tárgyra…. Kicsim 3 hét múlva lesz az
esküvőd és még mindig nincs meg semmi ötlet. A ruhát kiválasztotta..- nem volt
kedvem hallgatni így kinyomtam. Megindultam a fürdő fele, hogy egy kicsit
felfrissüljek. Gyorsan levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá.
-Aish ez hideg- sikítottam föl- Nem igaz, hogy még mindig
nem lett megszerelve!!- kimásztam felöltözni majd megindultam barátnőmhöz Soo
Minhez. Egy 15 perces taxizás után oda is értem. Soo Min egy emeletes ház 4.
szintjén dolgozott, ahol nem volt lift. Így kénytelen voltam megmászni a
lépcsőfokokat. Egy szép régies stílusú ház volt. A fal fehér színű volt egy-két
helyen bizony elkoszolódva. Hiába már majdnem 40 éves ez az épület. A lépcsőn
vörös szőnyeg tekeredett mind a 10 emeleten. Volt kapaszkodó is amit szépen
csiszolt fából volt. Nagyon szerettem ezt az épületet, igazán szépnek tűnt. Bár
én lassan házasodok és gyerekünk is lesz és lift nélkül túl megerőltető lenne.
Végre felértem a 4. szintre és ott rögtön az első ajtó volt Soo Min irodája.
Soo Min pszichológus volt, így mindig segít ha baj adódik. Kezeimmel finoman
kopogtattam az ajtón, nehogy megzavarjak valami fontos dolgot.
-Tessék!!- hallottam bentről a hangot. Majd szép lassan
lenyitottam a kilincset és beléptem az ajtón.
-Szia … zavarhatok???
-Már azt teszed szóval mindegy- nevette el magát.
-Bocsi .. –néztem bűnbánóan a padlót- nem jönnél el velem
megnézni a ruhát??? Nem tudok dönteni melyik tetszene jobban Taeyangnak.
-Héh … melyikünknek kéne jobban ismernie??
-Nekem de…
-Su Ra … Nézz a szemembe! –adta ki az utasítást- biztos
hozzá akarsz menni?? Végülis élő showban kérte meg a kezed és te nem tudtál
nemet mondani ….
-Neem!! Én biztos hozzá akarok menni!! Minden nő álma, hogy
egy ilyen pasi vegye feleségül!!
-De még alig egy éve ismeritek egymást!!
-Nem baj … a házasság erre való….
-És ha csalódnod kell??
-Te most ennyire le akarsz beszélni róla??
-Nem csak …
-Hozzá megyek és kész- zártam le eddigi vitánkat. Szemmel
láthatólag ebbe ő is beletörődött- Nah … akkor jössz segíteni vagy szenvedjek
egyedül??
-30 perc múlva lesz csak ebédszünetem de…
-Csodás!!! Addig elszaladok a gyűrűmért- kerekedett egy
ezerwattos mosoly a számra.
-Akkor egy óra múlva a bolt előtt oké??
-Jó… na szia!!- mint egy 10 éves kisgyerek, akit ajándékkal
várnak szaladtam ki az épületből egyenesen az ékszerboltba. Abba ahonnan minden
évben kapok valami ajándékot. Ahol … ahol találkoztam Myungsooval. Ekkor
kigördült a szememből egy könnycsepp. Fájdalmas emlék. Nagyon fájdalmas. Ahogy toltam be a forgóajtót, eszembe jutott,
hogy Myungsooval mindig körbementünk vele. Nagyon szerettük ezt az ajtót.
-Jó napot mibe…. áhh
máris hozom a gyűrűt- azzal az eladó pördült egyet és máris a kezembe nyomta a
várva várt ékszert.-Nahh és milyen érzés??
-Mi??
-Az, hogy Korea egyik leghíresebb bandájának az énekese lesz
az ön férje???
-Csodálatos …. De ha most megbocsájt még sok dolgom van.
Viszlát- azzal kiléptem az üzletből mit sem sejtve mi fog várni rám. Vagyis ki.
Megindultam a ruhás bolt felé, majd mikor odaértem Soo Min már ott várt rám.-
Jaj bocsánat …. Feltartottak a boltban.
-Semmi baj …. De nekem alig van már 20 percem szóval
siessünk- azzal betessékelt a boltba.
-Jó napot!- köszöntünk egyszerre.
-Áhh … jó napot jöjjenek- mosolygott ránk az eladó- itt vannak
a félretett ruhák- mutatott a kezével balra. Odamentünk és kiválasztottam
egyet, majd fölpróbáltam.
-Nahh??- jöttem ki a fülkéből…
-Szerintem ez jó …
-Szerintem nem … nem tökéletes …
-Figyelj …. Nincs olyan, hogy tökéletes … csak majdnem
tökéletes é mi azt elfogadjuk.-próbált nyugtatni. Myungsoo mindig azt mondta, hogy igenis
létezik tökéletes, csak az emberek ezt nem veszik észre.-De most megyek …
sajnos idáig tartott a szünetem …- azzal Soo Min felállt és távozott. Egyedül
maradtam. Úgy mint 10 évesen … bár Soo Min nem örökre ment el ... de mégis
olyan érzésem volt.
Valaki belépett a boltba … a ruhák eltakarták fejét. Férfi
hangja volt így tikon azt reméltem, hogy Taeyang. De nem. Nem ő volt az. Felém
közeledett.
-Áhhh …. Su Ra te vagy az???- lépett elő egy ezerwattos
mosollyal.
-Igen, én vagy- erőltettem egy mosolyt a számra. Ez meg ki a
fene??
-Istenem de rég láttalak. Annyira szép lettél- áradozott az
idegen…
-Igen már rég nem
találkoztunk … kedves …. Kedves ….- még a nevét se tudom.
-Myungsoo – nevette el magát…. HOGY MI????? JÓL HALLOTTAM,
HOGY MIT MONDOTT??? MYUNGSOO??? Az teljességgel lehetetlen …. Ő nem lehet …. Ő
csak a képzeletem egy része volt és itt hagyott … magamra …. Elment … vége ….
-Jaj hát tényleg- erőltettem egy mosolyt a számra és
próbáltam úgy tenni mintha hinnék neki.- Nos hát örülök hogy találkoztunk, de
én most megyek. Azzal kimentem, de ő is jött utánam. Elkezdtem futni … sikeresen leráztam, majd a
telefonomért nyúltam. – Haló!! Soo Min?? Segíts már … üldöz valami perverz és …
-Áhh … hát itt vagy … ?? Mindenhol kerestelek- befutott az
emlegetett szamár …
-Nézze … nem tudom mit akar … de ne zaklasson tovább, mert
hívom a rendőrséget.
-A rendőrséget?? – nevette el magát- Jaaj emlékszel, mikor
meghalt az aranyhalad és kihívtuk a zsarukat?? Mikor kiértek csak mérgelődtek
mi meg sírtunk a nevetéstől…
-Maga erről honnan tud???
-Su Ra …. Én vagyok az …. Myungsoo!!!
-Na ezt nem tudom
honnan tudja de most már hagyjon békén … azzal beszálltam egy taxiba és
visszamentem Soo Minhez. Nem kpopgtam csak berontottam hozzá.
-Soo Mi!! Segíts …!! Üldöz a képzeletem egy darabkája.
-Mondj el mindent részletesen ….-nézett rám komolyan.
-Azt állítja, hogy ő egy képzeletbeli barátom volt … és úgy
hívják Myungsoo
-Tudod mit?? Szerintem meg csak egy színész, aki szerepet
szeretne kapni a színházban, ahol anyukád dolgozik.
-De ami azt illeti … - itt egy nagyot nyeltem-
gyerekkoromban tényleg volt egy Myungsoo nevezetű képzeletbeli barátom …
-Szerintem meg csak rád keresett facebookon.
-De az egyik felem elszeretné hinni, hogy ő az … de a másik
meg hevesen tiltakozik ellene.
-Juttasd be a színházba és hátha leszáll rólad.
-Jó megpróbálom …- azzal elviharzottam.
-Su Ra!!- hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot.
-Már megint te?? Nézd … ha szerepet szeretnél a színházban
ne velem tárgyalj, hanem anyámmal … ha kell megadom a számát is …
-Nézd!! Tényleg én vagyok ….
-Haha- vetettem egy gúnyos mosolyt a számra.
-Ott hagytalak a tízedik születésnapodon a kedvenc ékszeres
boltodban. Sírtál …. Azt kívántad bárcsak ne mentem volna el ….
-Ezt honnan tudod??
-Én vagyok!! Myungsoo- most már kicsit kezdek hinni neki …
-Myungsoo….- fordultam felé érzelmekkel teli arccal …
-Igen …- ekkor egy nagy pofonnal jutalmaztam …
-5 perccel később egy kávézóban-
- Még mindig nagyon fáj??
-Ha a fájdalom azzal jár, hogy csíp és ég a bőröm akkor
igen- nevette el magát.
-Bocsánat … fájdalmas emlék….
-Megértem….
-De hogy hogy te itt?? Nem egy másik gyereknél kéne lenned??
-Valami nyomaszt téged ezért vagyok itt …. Szóval ki vele mi
bánt???
-Se..semmi- nevettem el magam- az életem tökéletes …. Vannak
barátaim egy álomvőlegényem egy jó munkám …. Nincs okom panaszkodni …
-De akkor nem lennék itt …
-Hát akkor valami hiba csúszhatott a megérzésedbe … és tudod
mit?? A képzelet beli barát az csak kitalált nem is igazi így most megyek …. –
azzal elindultam … de ő is jött utánam. Kezd kicsit idegesíteni …. Mikor
odaértem munkahelyemre még hosszasan beszélgettünk … majd mikor vége lett a
munkámnak elindultunk egy híres étterem felé, mert ott találkoztam Taeyanggal. Myungsoo
csak nem vakaródott le rólam, így ő is jött a vacsorára. Leültünk egy asztalhoz
és vártuk és vártuk Taeyangot.
-Szia szívem- köszönt rám a hátam mögött, majd mikor
megfordultam egy puszit nyomott számra. Majd észrevette Myungsoot is.- Ömmm …
szia kedves..
-Myungsoo …
-Jahh … tényleg – csaptam homlokomra- ő itt Myungsoo a
gyerekkori barátom.-mutattam rá- Ő meg itt a vőlegényem Taeyang.
-Örvendek –nyújtotta a kezét Taeyang
-Én is- mosolyodott el Myungsoo
-És mit dolgozol??
-Azoknak a gyerekeknek segítek akiknek valami gondja van …
-Ezzel arra céloz, hogy tanár- nevettem el magam kínomban.
Nehogy kibukjon belőle, hogy csak a képzeletem kreálmánya.
-És te mit dolgozol?? – erre kikerekedett Taeyang szeme.
-Én énekes vagyok- erőltetett egy mosolyt a szájára
-Jó napot … mit hozhatok???- jött oda a pincér
-Én egy ilyet- bökött rá kedvesem.
Én is!!- vágtam rá, annak ellenére, hogy gomba van benne,
amit meg utálok.
-De Su Ra abban nem gomba van??-nézett rám értetlenül
képzeletem kreálmánya.
-De abban az van- vágta rá a pincér.
-De te azt nem szereted…. Vagy megszeretted??
-Nem nem szeretem még mindig ….
-Akkor miért nem eszel olyat amit szeretsz??- vetett rám egy
ezerwattos mosolyt
-Igazad is van …. Én egy spagettit kérek inkább …
-És én is!!!- vágta rá Myungsoo. Taeyang feje egyre
értetlenebbé vált…
-Te nem gondoltad meg magad??- kérdezte Myungsoo Taeyangtól
-Nem … mi okom lenne késő este plusz kalóriákat magamra
aggatni?? –erre senki se válaszolt csak én jöttem zavarba.
-És mit szeretsz Su Rában??-jött a következő kérdés, amire
én is felkaptam a fejem.
-Háááát …-kezdett bele bizonytalanul- mindent- mosolygott
bele a szemembe.
-De mi az ami igazán megfogott benne??
-Például ha ő nem lenne, mindennel elkésnék és eszembe
tartja a dolgokat.
-Erre elég egy óra és egy határidőnapló is…. De mi az amit
benne szeretsz?? Én például imádom a humorát … szerintem nagyon vicces lány
–ezen elmosolyodtam- meg kiskorában mindig mikor elindult a kedvenc száma oda
állt a tükör elé és nekikezdett táncolni
- Jól van Myungsoo szerintem ennyi elég is-erültettem egy
kínos mosolyt az arcomra
-Hát amit igazán szeretek benne az az ….-nyelt egy nagyot-
szerintem menjünk mert, holnap korán kell kelnem- próbált kibújni, ami kicsit
fájt. Gyorsan fizettünk majd kimentünk. Én taxiba ültem és hazamentem. Útközben
gyönyörködtem a téli tájban. Imádom, hogyha mindent befed a hó. Egyszerűen
csodálatos. Mikor kiszáltam rögtön a kulcsért nyúltam, de valaki hangját
meghallottam.
-Nagyon szép ház. Nehéz volt megtalálnom.
-Myungsoo?? Csak azt ne mond, hogy ide is követtél ….??
–erre nem válaszolt csak a földet fixírozta.- Most ha megbocsájtasz én megyek.
Szia jó éjszakát.
-Neked is- azzal eldőlt a padon.
-Myungsoo … te meg mit csinálsz??- néztem értetlenül
-Hát próbálok aludni …
-Csak azt ne mond, hogy nincs hol aludnod??
-De itt van ez a remek pad. Olyan mint mikor a szabadég
alatt sátoroztunk … emlékszel???- ekkor bevillant a kép,
hogy ott ültünk a teraszon és mályvacukrot sütöttünk a játéktűz fölött. Ez
mosolyt csalt az arcomra -Látom emlékszel rá.
-Igen … de most megyek ….
-Jó … szia szép álmokat!!- azzal megint eldőlt. Ahhj én ezt
nem bírom nézni
- Gyere!! Egy éjszakára nálam aludhatsz- ennél
meggondolatlanabb dolgot még nem nagyon csináltam. Remélem nem lesz nagy
következménye.
