sajnálatos közlemény ...://

Ezúton is szeretnék minden kedves olvasómtól is bocsánatot kérni, de új blogom lesz. Ez azt jelenti, hogy az itteni bejegyzéseim folytatására nem kerül sor. Az új bejegyzéseimet majd ezen a címen találhatjátok meg.

I miss you ... you were my everything /Myungsoo/ part3

Reggel arra ébredtem, hogy a nap cirógatja az arcomat. Kellemes érzés volt. Elárasztott a melegség és a szeretet érzése. A szobámat bejárta a fény és a melegség a tél ellenére. lassan megint itt a Karácsony és ezzel a születésnapom is. Életem eddigi legszebb ajándékát kapom azzal, hogy Taeyang felesége leszek. Elképzeltem a jövőnket, ahogy ott ülünk öt év múlva egy fotelnál és a kislányunk izgatottan tépi le a díszes csomagolópapírt az ajándékáról. Ábrándozásaimnak egy kopogás vetett véget.
-Jóreggelt!- lépett be Myungsoo az ajtón mosolyogva. Kicsit zavarba jöttem, mert nem túl sokat takart a hálóingem. Gyorsan magamra rántottam a takarót.
-Neked is- mosolyogtam kicsit zavarodottan rá- Mi szél hozott ide reggel tíz órakor?
-Csináltam teát és csak hozni akartam neked, mert tudom, hogy szereted.
-K-köszönöm- néztem rá meglepetten. Nagyon rég csináltak nekem teát. Utoljára anya csinált nekem kiskoromban. Emlékszem minden reggel ezzel keltett.
-Nem mész ma dolgozni??
-Nem ma szabadságom van.- mosolyogtam rá.
-És akkor mi a mai programod??
-Myungsoo.... alig 3 hét múlva lesz az esküvőm. Azt fogom elrendezni.-néztem rá komolyan.
-Segíthetek??-nézett rám kölyök kutya szemekkel.
-Gyere-forgattam szemeim. Remélem nem fog rám ragadni. Végül is ő csak a képzeletem egy darabja.-De ha most megbocsájtasz, szeretnék felöltözni- néztem célzóan az ajtó felé.
-Jól van. Akkor öltözz.-mosolyodott rám.
-Myungsoo- néztem az ajtó felé.
-Jahh-kapott a fejéhez- máris megyek-azzal megindult az ajtó felé. Miután becsukta az ajtóm, kikeltem az ágyamból, letettem a teásbögrét az éjjeliszekrényemre, majd megindultam a ruhásszekrényem felé. Kinyitottam a szekrényt és csak meredtem lelőre.
-Mit kéne fölvennem??- vakartam meg a fejem búbját. Nem akarok túl feltűnő lenni, de annyira eltűnni se.
Öt perc gondolkodás után, végül egy fekete farmerban és egy fehér a tetején apró pöttyökkel ellátott rövid ujjúban maradtam.
-Na készen is lettél??- nézett rám gúnyosan Myungsoo.
-Hahaa...na induljunk- mutattam az ajtó felé kezemmel. Mikor az ajtóhoz értünk belebújtam a drapp csizmámba és a vele megegyező kabátomba.
-És hol kezdünk először??-nézett rám kíváncsian Myungsoo.
-A virágoknál.-mondtam, majd fogtam egy taxit. A virágboltba vezető úton nem beszéltünk. Csend ült a kocsiban. Csak a sofőr anyázott néha, de az se volt túl sokszor. Ilyenkor összenéztünk Myungsooval és mindkettőnk arcára mosoly ült ki.
-Megérkeztünk!-szólt hátra a sofőr. Úgy körülbelül húsz perc volt az út. Kiszálltunk a kocsiból mindketten, majd megcéloztuk  boltot.
-Jó napot!- köszöntött minket a boltos.
-Jó napot-köszöntünk vissza egyszerre.
-Jó, hogy jön, mert már érkezett több rendelés, és amíg nem végzünk az önével, nem tudjuk teljesíteni a többit.- kijött a kassza mögül, majd hátravezetett minket egy kisebb raktár felé- szóval itt vannak a csokrok.- mutatott előre. Közelebb léptem és elkezdtem őket fürkészni. Myungsoo is közelebb lépett és elkezdett ő is keresgélni.

-Sura! Szerintem ezt válaszd!!- mutatott rá egy csokor rózsára.
-Merthogy??
-Mert, szereted a rózsát, a színnel sincs bajod, és még visszafogott létére is gyönyörű. Vagy tévednék??-nézett rám kicsit bizonytalanul.
-Nem, nem tévedsz. ez gyönyörű- gyönyörködtem a csokorban. Tényleg szép volt és minden szempontból tetszett is. Egyszerűen tökéletes volt.
-Akkor ez lesz???- nézett rám az eladó.
-I-igen ez lesz- bólintottam egyet.
-Csodálatos -nyugodott meg az eladó-nem is értem, hogy a férjét eddig miért nem hozta el eddig.
-Mert ő nem a férjem-néztem rá értetlenül- csak egy nagyon jó barátom.
-Akkor a fiúkat szereti jól gondolom??-húzta a száját csalódottan.
-Én mindenkit szeretek- mosolyodott el. Szerintem nem értette. Bár, hogy is érthetné... hisz ő csak képzeletbeli. Hogy lehetne földi érzései. Nevettem el magam szánalmat keltően.
-Mehetünk tovább?- néztem az ajtóra, majd Myungsoora.
-Persze-ült ki egy ezerwattos mosoly a szájára, azzal megindultunk a taxi felé. Beültünk a taxiba én mondtam a címet és megindultunk felé.- És mi lesz a következő állomás??- nézett érdeklődően a szemembe.
-A torta- úgy 10 per után meg is érkeztünk a cukrászdába ahonnan a tortát fogjuk rendelni. Leültünk és nekiláttunk a kóstolgatásnak. Én az epres tortát kóstoltam meg, ő pedig a csokisat.
-Ez a csoki egyszerűen isteni-kiáltott föl Myungsoo- nem is még annál is jobb- áradozott a tortától, amin én elmosolyodtam.
-Viszont az eper ... az eper olyan, mint egy tavaszi délutánokon az egész napos játék és úszás után étlen-szomjan bemenni a hűvösbe. Ez az epres.- végül 20 perc kóstolgatás után, végül a csokitortában maradtunk.-Na ez is kipipálva. Most menjünk át az esküvői szalonba, hat ruha közül kell választanom.
-Én már tudom is melyik lesz az- nevetett Myungsoo, majd megragadta a kezem, és rohantunk, de nem a taxihoz.
-Myungsoo hova megyünk???-néztem rá értetlenül.
-Majd meglátod, csak gyere-bíztatott. Végül abban az étteremben kötöttünk ki, ahol minden évben megünnepeljük a születésnapomat.
-Myungsoo mit keresünk itt?? Erre tényleg van időnk??
-Emlékszel a tizedik születésnapodon beültünk ide és te láttál egy menyasszonyt.
-Igen emlékszem- ekkor átvillant az agyamon és rájöttem ...- a ruhám. Igen!! Azt mondtam az lesz a ruhám. Azzal megindultunk a taxi fele.
-esküvői szalonban-
Bizonytalanul sétáltam ki a próbafülkéből, mert nem tudtam, hogy, hogy fog ez állni nekem. Myungsoo mikor meglátott elmosolyodott.
-Gyönyörű vagy benne- majd közelebb lépett hozzám, és mélyen belenéztünk egymás szemeibe. Gyönyörű szemei vannak. Amitől féltem megtörtént. Elvesztem tekintetében, és testem átvette az irányítást. Nem tudtam, mit csinálok, de arra lettem figyelmes, hogy már Myungsoo ajkain csüngök. Nem volt hosszú, de annál inkább szenvedélyes. Mesés pillanat volt addig, amíg rá nem jöttem, mit is csinálok valójában.
-E-ez meg mi volt??- néztem rá rémülten.
-Gondolom egy csók??
-N-nem ez nem az volt. Felejtsd el.
-Pedig az első csókokat nem szokták elfelejteni az emberek.
-Pedig ezt muszáj lesz- azzal beviharzottam a fülkébe és egy nagy levegőt vettem. A szívem hevesebben dobogott a kelleténél. Ezt nem szabadott volna. Sura te akkora hülye vagy. De akkor is annyira jó volt az a csók.

I miss you ... you were my everything /Myungsoo/ part2

Part 2

-20 évvel később-

-brrrrrr- rázott ki mesés álmaimból az ébresztő. Nem akartam kinyitni a szemem, így csak tapogatva próbáltam megtalálni az órát. Mikor sikeresen kikapcsoltam, kinyitottam a szemem. Tél volt igaz, de gyönyörűen sütött a nap. Imádom mikor a napfény átjárja a házat és megvilágítja a bútorokat. Annyira szép. Hűvös volt így felkaptam magamra a köntösöm és megindultam a nappaliba. Valaki hívott. Anya volt az.

-Haló!

-Szia! Kerestél- nem volt kedvem vele beszélni, mert tudtam miért keresett.

-Na akkor térjünk a tárgyra…. Kicsim 3 hét múlva lesz az esküvőd és még mindig nincs meg semmi ötlet. A ruhát kiválasztotta..- nem volt kedvem hallgatni így kinyomtam. Megindultam a fürdő fele, hogy egy kicsit felfrissüljek. Gyorsan levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá.

-Aish ez hideg- sikítottam föl- Nem igaz, hogy még mindig nem lett megszerelve!!- kimásztam felöltözni majd megindultam barátnőmhöz Soo Minhez. Egy 15 perces taxizás után oda is értem. Soo Min egy emeletes ház 4. szintjén dolgozott, ahol nem volt lift. Így kénytelen voltam megmászni a lépcsőfokokat. Egy szép régies stílusú ház volt. A fal fehér színű volt egy-két helyen bizony elkoszolódva. Hiába már majdnem 40 éves ez az épület. A lépcsőn vörös szőnyeg tekeredett mind a 10 emeleten. Volt kapaszkodó is amit szépen csiszolt fából volt. Nagyon szerettem ezt az épületet, igazán szépnek tűnt. Bár én lassan házasodok és gyerekünk is lesz és lift nélkül túl megerőltető lenne. Végre felértem a 4. szintre és ott rögtön az első ajtó volt Soo Min irodája. Soo Min pszichológus volt, így mindig segít ha baj adódik. Kezeimmel finoman kopogtattam az ajtón, nehogy megzavarjak valami fontos dolgot.

-Tessék!!- hallottam bentről a hangot. Majd szép lassan lenyitottam a kilincset és beléptem az ajtón.

-Szia … zavarhatok???

-Már azt teszed szóval mindegy- nevette el magát.

-Bocsi .. –néztem bűnbánóan a padlót- nem jönnél el velem megnézni a ruhát??? Nem tudok dönteni melyik tetszene jobban Taeyangnak.

-Héh … melyikünknek kéne jobban ismernie??

-Nekem de…

-Su Ra … Nézz a szemembe! –adta ki az utasítást- biztos hozzá akarsz menni?? Végülis élő showban kérte meg a kezed és te nem tudtál nemet mondani ….

-Neem!! Én biztos hozzá akarok menni!! Minden nő álma, hogy egy ilyen pasi vegye feleségül!!

-De még alig egy éve ismeritek egymást!!

-Nem baj … a házasság erre való….

-És ha csalódnod kell??

-Te most ennyire le akarsz beszélni róla??

-Nem csak …

-Hozzá megyek és kész- zártam le eddigi vitánkat. Szemmel láthatólag ebbe ő is beletörődött- Nah … akkor jössz segíteni vagy szenvedjek egyedül??

-30 perc múlva lesz csak ebédszünetem de…

-Csodás!!! Addig elszaladok a gyűrűmért- kerekedett egy ezerwattos mosoly a számra.

-Akkor egy óra múlva a bolt előtt oké??

-Jó… na szia!!- mint egy 10 éves kisgyerek, akit ajándékkal várnak szaladtam ki az épületből egyenesen az ékszerboltba. Abba ahonnan minden évben kapok valami ajándékot. Ahol … ahol találkoztam Myungsooval. Ekkor kigördült a szememből egy könnycsepp. Fájdalmas emlék. Nagyon fájdalmas.  Ahogy toltam be a forgóajtót, eszembe jutott, hogy Myungsooval mindig körbementünk vele. Nagyon szerettük ezt az ajtót.

-Jó napot mibe….  áhh máris hozom a gyűrűt- azzal az eladó pördült egyet és máris a kezembe nyomta a várva várt ékszert.-Nahh és milyen érzés??

-Mi??

-Az, hogy Korea egyik leghíresebb bandájának az énekese lesz az ön férje???

-Csodálatos …. De ha most megbocsájt még sok dolgom van. Viszlát- azzal kiléptem az üzletből mit sem sejtve mi fog várni rám. Vagyis ki. Megindultam a ruhás bolt felé, majd mikor odaértem Soo Min már ott várt rám.- Jaj bocsánat …. Feltartottak a boltban.

-Semmi baj …. De nekem alig van már 20 percem szóval siessünk- azzal betessékelt a boltba.

-Jó napot!- köszöntünk egyszerre.

-Áhh … jó napot jöjjenek- mosolygott ránk az eladó- itt vannak a félretett ruhák- mutatott a kezével balra. Odamentünk és kiválasztottam egyet, majd fölpróbáltam.

-Nahh??- jöttem ki a fülkéből…

-Szerintem ez jó …

-Szerintem nem … nem tökéletes …

-Figyelj …. Nincs olyan, hogy tökéletes … csak majdnem tökéletes é mi azt elfogadjuk.-próbált nyugtatni.  Myungsoo mindig azt mondta, hogy igenis létezik tökéletes, csak az emberek ezt nem veszik észre.-De most megyek … sajnos idáig tartott a szünetem …- azzal Soo Min felállt és távozott. Egyedül maradtam. Úgy mint 10 évesen … bár Soo Min nem örökre ment el ... de mégis olyan érzésem volt.

Valaki belépett a boltba … a ruhák eltakarták fejét. Férfi hangja volt így tikon azt reméltem, hogy Taeyang. De nem. Nem ő volt az. Felém közeledett.

-Áhhh …. Su Ra te vagy az???- lépett elő egy ezerwattos mosollyal.

-Igen, én vagy- erőltettem egy mosolyt a számra. Ez meg ki a fene??

-Istenem de rég láttalak. Annyira szép lettél- áradozott az idegen…

 -Igen már rég nem találkoztunk … kedves …. Kedves ….- még a nevét se tudom.

-Myungsoo – nevette el magát…. HOGY MI????? JÓL HALLOTTAM, HOGY MIT MONDOTT??? MYUNGSOO??? Az teljességgel lehetetlen …. Ő nem lehet …. Ő csak a képzeletem egy része volt és itt hagyott … magamra …. Elment … vége ….

-Jaj hát tényleg- erőltettem egy mosolyt a számra és próbáltam úgy tenni mintha hinnék neki.- Nos hát örülök hogy találkoztunk, de én most megyek. Azzal kimentem, de ő is jött utánam.  Elkezdtem futni … sikeresen leráztam, majd a telefonomért nyúltam. – Haló!! Soo Min?? Segíts már … üldöz valami perverz és …

-Áhh … hát itt vagy … ?? Mindenhol kerestelek- befutott az emlegetett szamár …

-Nézze … nem tudom mit akar … de ne zaklasson tovább, mert hívom a rendőrséget.

-A rendőrséget?? – nevette el magát- Jaaj emlékszel, mikor meghalt az aranyhalad és kihívtuk a zsarukat?? Mikor kiértek csak mérgelődtek mi meg sírtunk a nevetéstől…

-Maga erről honnan tud???

-Su Ra …. Én vagyok az …. Myungsoo!!!

-Na  ezt nem tudom honnan tudja de most már hagyjon békén … azzal beszálltam egy taxiba és visszamentem Soo Minhez. Nem kpopgtam csak berontottam hozzá.

-Soo Mi!! Segíts …!! Üldöz a képzeletem egy darabkája.

-Mondj el mindent részletesen ….-nézett rám komolyan.

-Azt állítja, hogy ő egy képzeletbeli barátom volt … és úgy hívják Myungsoo

-Tudod mit?? Szerintem meg csak egy színész, aki szerepet szeretne kapni a színházban, ahol anyukád dolgozik.

-De ami azt illeti … - itt egy nagyot nyeltem- gyerekkoromban tényleg volt egy Myungsoo nevezetű képzeletbeli barátom …

-Szerintem meg csak rád keresett facebookon.

-De az egyik felem elszeretné hinni, hogy ő az … de a másik meg hevesen tiltakozik ellene.

-Juttasd be a színházba és hátha leszáll rólad.

-Jó megpróbálom …- azzal elviharzottam.

-Su Ra!!- hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot.

-Már megint te?? Nézd … ha szerepet szeretnél a színházban ne velem tárgyalj, hanem anyámmal … ha kell megadom a számát is …

-Nézd!! Tényleg én vagyok ….

-Haha- vetettem egy gúnyos mosolyt a számra.

-Ott hagytalak a tízedik születésnapodon a kedvenc ékszeres boltodban. Sírtál …. Azt kívántad bárcsak ne mentem volna el ….

-Ezt honnan tudod??

-Én vagyok!! Myungsoo- most már kicsit kezdek hinni neki …

-Myungsoo….- fordultam felé érzelmekkel teli arccal …

-Igen …- ekkor egy nagy pofonnal jutalmaztam …

-5 perccel később egy kávézóban-

- Még mindig nagyon fáj??

-Ha a fájdalom azzal jár, hogy csíp és ég a bőröm akkor igen- nevette el magát.

-Bocsánat … fájdalmas emlék….

-Megértem….

-De hogy hogy te itt?? Nem egy másik gyereknél kéne lenned??

-Valami nyomaszt téged ezért vagyok itt …. Szóval ki vele mi bánt???

-Se..semmi- nevettem el magam- az életem tökéletes …. Vannak barátaim egy álomvőlegényem egy jó munkám …. Nincs okom panaszkodni …

-De akkor nem lennék itt …

-Hát akkor valami hiba csúszhatott a megérzésedbe … és tudod mit?? A képzelet beli barát az csak kitalált nem is igazi így most megyek …. – azzal elindultam … de ő is jött utánam. Kezd kicsit idegesíteni …. Mikor odaértem munkahelyemre még hosszasan beszélgettünk … majd mikor vége lett a munkámnak elindultunk egy híres étterem felé, mert ott találkoztam Taeyanggal. Myungsoo csak nem vakaródott le rólam, így ő is jött a vacsorára. Leültünk egy asztalhoz és vártuk és vártuk Taeyangot.

-Szia szívem- köszönt rám a hátam mögött, majd mikor megfordultam egy puszit nyomott számra. Majd észrevette Myungsoot is.- Ömmm … szia kedves..

-Myungsoo …

-Jahh … tényleg – csaptam homlokomra- ő itt Myungsoo a gyerekkori barátom.-mutattam rá- Ő meg itt a vőlegényem Taeyang.

-Örvendek –nyújtotta a kezét Taeyang

-Én is- mosolyodott el Myungsoo

-És mit dolgozol??

-Azoknak a gyerekeknek segítek akiknek valami gondja van …

-Ezzel arra céloz, hogy tanár- nevettem el magam kínomban. Nehogy kibukjon belőle, hogy csak a képzeletem kreálmánya.

-És te mit dolgozol?? – erre kikerekedett Taeyang szeme.

-Én énekes vagyok- erőltetett egy mosolyt a szájára

-Jó napot … mit hozhatok???- jött oda a pincér

-Én egy ilyet- bökött rá kedvesem.

Én is!!- vágtam rá, annak ellenére, hogy gomba van benne, amit meg utálok.

-De Su Ra abban nem gomba van??-nézett rám értetlenül képzeletem kreálmánya.

-De abban az van- vágta rá a pincér.

-De te azt nem szereted…. Vagy megszeretted??

-Nem nem szeretem még mindig ….

-Akkor miért nem eszel olyat amit szeretsz??- vetett rám egy ezerwattos mosolyt

-Igazad is van …. Én egy spagettit kérek inkább …

-És én is!!!- vágta rá Myungsoo. Taeyang feje egyre értetlenebbé vált…

-Te nem gondoltad meg magad??- kérdezte Myungsoo Taeyangtól

-Nem … mi okom lenne késő este plusz kalóriákat magamra aggatni?? –erre senki se válaszolt csak én jöttem zavarba.

-És mit szeretsz Su Rában??-jött a következő kérdés, amire én is felkaptam a fejem.

-Háááát …-kezdett bele bizonytalanul- mindent- mosolygott bele a szemembe.

-De mi az ami igazán megfogott benne??

-Például ha ő nem lenne, mindennel elkésnék és eszembe tartja a dolgokat.

-Erre elég egy óra és egy határidőnapló is…. De mi az amit benne szeretsz?? Én például imádom a humorát … szerintem nagyon vicces lány –ezen elmosolyodtam- meg kiskorában mindig mikor elindult a kedvenc száma oda állt a tükör elé és nekikezdett táncolni

- Jól van Myungsoo szerintem ennyi elég is-erültettem egy kínos mosolyt az arcomra

-Hát amit igazán szeretek benne az az ….-nyelt egy nagyot- szerintem menjünk mert, holnap korán kell kelnem- próbált kibújni, ami kicsit fájt. Gyorsan fizettünk majd kimentünk. Én taxiba ültem és hazamentem. Útközben gyönyörködtem a téli tájban. Imádom, hogyha mindent befed a hó. Egyszerűen csodálatos. Mikor kiszáltam rögtön a kulcsért nyúltam, de valaki hangját meghallottam.

-Nagyon szép ház. Nehéz volt megtalálnom.

-Myungsoo?? Csak azt ne mond, hogy ide is követtél ….?? –erre nem válaszolt csak a földet fixírozta.- Most ha megbocsájtasz én megyek. Szia jó éjszakát.

-Neked is- azzal eldőlt a padon.

-Myungsoo … te meg mit csinálsz??- néztem értetlenül

-Hát próbálok aludni …

-Csak azt ne mond, hogy nincs hol aludnod??

-De itt van ez a remek pad. Olyan mint mikor a szabadég

alatt sátoroztunk … emlékszel???- ekkor bevillant a kép, hogy ott ültünk a teraszon és mályvacukrot sütöttünk a játéktűz fölött. Ez mosolyt csalt az arcomra -Látom emlékszel rá.

-Igen … de most megyek ….

-Jó … szia szép álmokat!!- azzal megint eldőlt. Ahhj én ezt nem bírom nézni

- Gyere!! Egy éjszakára nálam aludhatsz- ennél meggondolatlanabb dolgot még nem nagyon csináltam. Remélem nem lesz nagy következménye. 

I miss you ... you were my everything /Myungsoo/ part1

 part1

A legjobb barátját mindenki különlegesnek tartja valamiért. Számunkra ők különbek, sokkal jobbak mint más barátok. Mindenki máshogy írja le számára mi a legjobb barát fogalma. Az én legjobb barátomat egy szóval tudnám körbeírni. Mégpedig e képzeletbeli fogalommal. Lehet kicsit gyerekesnek tűnök, de ha azt vesszük még csak most leszek 10 éves. Pont ma. Ma van a születésnapom. A nap amire minden gyerek vár, hogy ajándékot kapjon. Történetesen tél van ... december .... Karácsony lesz nemsokára. Így ez a nap nekem még izgalmasabb mint a többieknek.
-Su Ra siess már!!!- sürgetett meg anya. Myungsooval kicsit lemaradtunk. Épp azon gondolkoztunk, amíg  oda nem érünk abba az étterembe, ahova mindig megyünk ünnepelni, milyen játékkal üssük el az

időnket.
-Szerintem játszunk szóláncot- jött egy fantasztikus ötlete kis barátomnak.
-Ez valóban jó ötlet- nevettem el magam
-Akkor kezdjél te- bökött oldalba.
-Mondjuk legyen a .....
-Su Ra szedd már a lábadat- szakította félbe mondandómat anya.
-Jól van sietek-azzal megragadtam barátom kezét és rohantam anya után, hogy utolérjem őt.
-Már megint a kitalált barátocskáddal beszéltél???
-Igen- sütöttem le a fejem bűnbánóan.
-Kicsim mikor fogsz már végre felőni??? Nem lehet örökké kitalált barátod.
-Ő igen is jó barátom!! Sokkal, de sokkal jobb, megbízhatóbb, mint egy normál barát- üvöltöttem rá anyára, mivel nem szeretem ha emiatt piszkál. Törődjön a saját gondjaival. Amíg anyával Myungsoon

vitáztunk meg is érkeztünk a kedvenc éttermembe, de így már nem is volt nagy kedvem enni.Mikor beléptünk, nagy meglepetésemre egy menyasszony és a férje ült bent az étteremben. A menyasszony gyönyörű esküvői ruhában, a párja pedig jól megtervezett zakóban. Csak bámultam a ruhát ... mesés volt.
-Héh -böktem meg Myungsoot- nekem is ilyen ruhám lesz majd ha megházasodok- erre elnevette magát- Most meg mi az??- néztem rá értetlenül
-Csak az még nem lesz kicsivel odébb????
-De .... de én ezt akarom majd- vágtam komoly arcot
-Mindegy. Nem számít mert tutu csodás leszel benne és az a lényeg- elmosolyodtam. Imádom mikor így bíztat. Hiába .. ő a legeslegjobb barát, akit ellehet képzelni.
-Édesem mit szeretnél majd enni?? - szólt oda anya hidegen és sietősen ezzel ügyesen lerombolva mesés gondolataimat.
-Ömmm ....ezt kérem- böktem rá az étlapra.
-nem csalódtam benned- nevettte el magát Myungsoo.
-Most mi az??? Nincs olyan gyerek aki ne szeretné a spagettit- böktem oldalba nevetve. Hamar kihozták így nem kellett sokat várni vele. Hozzá is fogtam a tésztának. nagyon jól nézett ki. Pont annyi saj volt rajta amennyivel szeretem.
-Kicsim most el kell mennem mindjárt itt vagyok. Addig ne csinálj semmi hülyeséget értettem??- nézett rám komolyan anyu
-Igen értettem- mondtam kedvetlenül és ettem tovább. Pár perc múlva tényleg visszajött anyu, de még nem fejeztem be az étkezést.
-Kicsim ezt te már nem akarod megenni .... most megyünk tovább-de én még éhes vagyok ... és ki ne akarná ezt megenni??? Anya ellőre sietett.
-Myungoo!! Emlékszel mikor kiskoromban azt hitten, ha eltakarom a kezemmel a fejem, akkor senki se lát??? Bár úgy lenne- sóhajtottam egy nagyot, majd megindultam anya felé. .
-Most hova fogunk menni???- érdeklődtem anyától
-Mint inden szülinapodkor ékszerboltba- válaszolt anya ezen a napon először kedvesen hozzám. Nem sokat kellett menni és megérkeztünk abba az ékszerboltba, ahova minden évben eljárunk nekem ajándékot venni. Én mint mindig a gyűrűket rohamoztam meg Myungsooval. 
-Ohh de szép azt nézd!!! -mutattam rá egy gyűrűre.
-Szeretnéd fölpróbálni???- szólt oda kedvesen egy eladó, mire csak bólogattam.
-Ismétlem ... ohh de gyönyörű- agyon tetszett legszívesebben le se vetettem volna a kezemről hanem egy ragasztóval ráragasztottam volna, hogy örökké rajtam maradjon.
-Lehetne ez az esküvői gyűrűd!!4- biztatott Myungsoo.
-Nem .... az esküvőn gyémánt gyűrűt kell kapnom. Ez szabály.
-De miért?? Néhány szabályt meg kell szegni....kell valami ....  valami, ami tudatja másokkal, hogy te más vagy. Te sokkal okosabb szebb és jobb vagy mint mások. Te egyedi vagy.
-A sárga gyémánt az nagyon egyedi-mosolyodott el most már az eladó is
-Tökéletes!! Nem is vehetnél mást az esküvődre- erre már csak nevetni tudtam . Ő mindig úgy megnevettet. Mosolyt csal az életembe. Nélküle nem s tudom, hogy lehetnék teljesen önmagam. Vele vagyok kerek egész.
-Becsomagolhatom???-szakította félbe gondolatmenetemet az eladó.
-Nem ... sajnos nem- nyújtottam neki vissza a gyűrűt. Miután az eladó elvette tőlem ránéztem az órára-Myungsoo!!! Mindjárt 5 óra!!! Mindjárt megszületek- lettem nagyon izgatott
-indjárt 5 óra és megszületsz- váltott csalódottra- amikor bekövetkezik nekem el kell, hogy menjek. Mivel 10 éves leszel így már nagy gyerek leszel, és a nagy gyerekeknek nincs szükségük képzeletbeli batárokra.
-HOGY MIVAN???? MYUNGSOO EZT TE MIÉRT NEM MONDTAD IDÁIG????
-Akartam, csak ....
-Csak??
-Csak nem találtam meg a legmegfelelőbb alkalmat rá- szegzte le fejét és a padlót fixírozta.
-NEM!!! ÉN EZT NEM ENGEDEM!!! NEM AKAROM!!!! Nem te mondta, hogy néhány szabályt meg kell szegni???- omlottam karjaiba kétségbeesetten. Szerettem volna még utoljára érezni lágyságát, kedvességét.
-Su Ra .... ez olyan szabály amit nem lehet megszegni.....kérlek bocsáss meg- azzal megindult a lift felé.
-Myungsoo ne menj!!!!- erre ő csak megfordult. Belépett a liftbe és csak egy fájdalmas pillantást vetett rám. Lefagytam. Nem tudtam megmozdítani a lábam pedig legszívesebben utána futottam volna.

-Su Ra!!! El kell felejtened!!.... Kérlek....-könyörgött
-Nem .... nem és nem!!! Én sose foglak elfelejteni.Te vagy a világ legjobb barátja és nem akarlak elfelejteni!!!!- elkezdtem könnyezni. A lift ajtó elkezdett lassan sukódni. Fájdalmasan lassan. Közben meg a könnyeimmel sem bírtam. ' Su Ra!!! El kell felejtened!!.... Kérlek...' Miért??? Miért kell elmenned??? Miért kell elfelejtenem téged??? És ha nem akarlak???? Te voltál nekem a mindenem.... végre megtudtam mozdítani végtagjaimat. Első megmozdulásomból rögtön a lifthez ugrottam-NYISSÁK KI!!!! GYORSAN!!!!- kezdtem el dörömbölni a lift ajtaját és sikítoztam.
-Kicsim!!! Kicsim!!! Mi a baj??-rohant oda anya hozzám.
-Myungsoo.....-szipogtam- elment...itt hagyott és soha többé nem jön vissza- fakadtam ki még jobban.