-Jóreggelt!- lépett be Myungsoo az ajtón mosolyogva. Kicsit zavarba jöttem, mert nem túl sokat takart a hálóingem. Gyorsan magamra rántottam a takarót.
-Neked is- mosolyogtam kicsit zavarodottan rá- Mi szél hozott ide reggel tíz órakor?
-Csináltam teát és csak hozni akartam neked, mert tudom, hogy szereted.
-K-köszönöm- néztem rá meglepetten. Nagyon rég csináltak nekem teát. Utoljára anya csinált nekem kiskoromban. Emlékszem minden reggel ezzel keltett.-Nem mész ma dolgozni??
-Nem ma szabadságom van.- mosolyogtam rá.
-És akkor mi a mai programod??
-Myungsoo.... alig 3 hét múlva lesz az esküvőm. Azt fogom elrendezni.-néztem rá komolyan.
-Segíthetek??-nézett rám kölyök kutya szemekkel.
-Gyere-forgattam szemeim. Remélem nem fog rám ragadni. Végül is ő csak a képzeletem egy darabja.-De ha most megbocsájtasz, szeretnék felöltözni- néztem célzóan az ajtó felé.
-Jól van. Akkor öltözz.-mosolyodott rám.
-Myungsoo- néztem az ajtó felé.
-Jahh-kapott a fejéhez- máris megyek-azzal megindult az ajtó felé. Miután becsukta az ajtóm, kikeltem az ágyamból, letettem a teásbögrét az éjjeliszekrényemre, majd megindultam a ruhásszekrényem felé. Kinyitottam a szekrényt és csak meredtem lelőre.
-Mit kéne fölvennem??- vakartam meg a fejem búbját. Nem akarok túl feltűnő lenni, de annyira eltűnni se. Öt perc gondolkodás után, végül egy fekete farmerban és egy fehér a tetején apró pöttyökkel ellátott rövid ujjúban maradtam.
-Na készen is lettél??- nézett rám gúnyosan Myungsoo.
-Hahaa...na induljunk- mutattam az ajtó felé kezemmel. Mikor az ajtóhoz értünk belebújtam a drapp csizmámba és a vele megegyező kabátomba.
-És hol kezdünk először??-nézett rám kíváncsian Myungsoo.
-A virágoknál.-mondtam, majd fogtam egy taxit. A virágboltba vezető úton nem beszéltünk. Csend ült a kocsiban. Csak a sofőr anyázott néha, de az se volt túl sokszor. Ilyenkor összenéztünk Myungsooval és mindkettőnk arcára mosoly ült ki.
-Megérkeztünk!-szólt hátra a sofőr. Úgy körülbelül húsz perc volt az út. Kiszálltunk a kocsiból mindketten, majd megcéloztuk boltot.
-Jó napot!- köszöntött minket a boltos.
-Jó napot-köszöntünk vissza egyszerre.
-Jó, hogy jön, mert már érkezett több rendelés, és amíg nem végzünk az önével, nem tudjuk teljesíteni a többit.- kijött a kassza mögül, majd hátravezetett minket egy kisebb raktár felé- szóval itt vannak a csokrok.- mutatott előre. Közelebb léptem és elkezdtem őket fürkészni. Myungsoo is közelebb lépett és elkezdett ő is keresgélni.
-Merthogy??
-Mert, szereted a rózsát, a színnel sincs bajod, és még visszafogott létére is gyönyörű. Vagy tévednék??-nézett rám kicsit bizonytalanul.
-Nem, nem tévedsz. ez gyönyörű- gyönyörködtem a csokorban. Tényleg szép volt és minden szempontból tetszett is. Egyszerűen tökéletes volt.
-Akkor ez lesz???- nézett rám az eladó.
-I-igen ez lesz- bólintottam egyet.
-Csodálatos -nyugodott meg az eladó-nem is értem, hogy a férjét eddig miért nem hozta el eddig.
-Mert ő nem a férjem-néztem rá értetlenül- csak egy nagyon jó barátom.
-Akkor a fiúkat szereti jól gondolom??-húzta a száját csalódottan.
-Én mindenkit szeretek- mosolyodott el. Szerintem nem értette. Bár, hogy is érthetné... hisz ő csak képzeletbeli. Hogy lehetne földi érzései. Nevettem el magam szánalmat keltően.
-Mehetünk tovább?- néztem az ajtóra, majd Myungsoora.
-Persze-ült ki egy ezerwattos mosoly a szájára, azzal megindultunk a taxi felé. Beültünk a taxiba én mondtam a címet és megindultunk felé.- És mi lesz a következő állomás??- nézett érdeklődően a szemembe.
-A torta- úgy 10 per után meg is érkeztünk a cukrászdába ahonnan a tortát fogjuk rendelni. Leültünk és nekiláttunk a kóstolgatásnak. Én az epres tortát kóstoltam meg, ő pedig a csokisat.
-Ez a csoki egyszerűen isteni-kiáltott föl Myungsoo- nem is még annál is jobb- áradozott a tortától, amin én elmosolyodtam.
-Viszont az eper ... az eper olyan, mint egy tavaszi délutánokon az egész napos játék és úszás után étlen-szomjan bemenni a hűvösbe. Ez az epres.- végül 20 perc kóstolgatás után, végül a csokitortában maradtunk.-Na ez is kipipálva. Most menjünk át az esküvői szalonba, hat ruha közül kell választanom.
-Én már tudom is melyik lesz az- nevetett Myungsoo, majd megragadta a kezem, és rohantunk, de nem a taxihoz.
-Myungsoo hova megyünk???-néztem rá értetlenül.
-Majd meglátod, csak gyere-bíztatott. Végül abban az étteremben kötöttünk ki, ahol minden évben megünnepeljük a születésnapomat.
-Myungsoo mit keresünk itt?? Erre tényleg van időnk??
-Emlékszel a tizedik születésnapodon beültünk ide és te láttál egy menyasszonyt.
-Igen emlékszem- ekkor átvillant az agyamon és rájöttem ...- a ruhám. Igen!! Azt mondtam az lesz a ruhám. Azzal megindultunk a taxi fele.
-esküvői szalonban-
Bizonytalanul sétáltam ki a próbafülkéből, mert nem tudtam, hogy, hogy fog ez állni nekem. Myungsoo mikor meglátott elmosolyodott.
-Gyönyörű vagy benne- majd közelebb lépett hozzám, és mélyen belenéztünk egymás szemeibe. Gyönyörű szemei vannak. Amitől féltem megtörtént. Elvesztem tekintetében, és testem átvette az irányítást. Nem tudtam, mit csinálok, de arra lettem figyelmes, hogy már Myungsoo ajkain csüngök. Nem volt hosszú, de annál inkább szenvedélyes. Mesés pillanat volt addig, amíg rá nem jöttem, mit is csinálok valójában.
-E-ez meg mi volt??- néztem rá rémülten.
-Gondolom egy csók??
-N-nem ez nem az volt. Felejtsd el.
-Pedig az első csókokat nem szokták elfelejteni az emberek.
-Pedig ezt muszáj lesz- azzal beviharzottam a fülkébe és egy nagy levegőt vettem. A szívem hevesebben dobogott a kelleténél. Ezt nem szabadott volna. Sura te akkora hülye vagy. De akkor is annyira jó volt az a csók.
